Hannes Böhringer: Újra pad

Hannes-padon másolat

Tartósan a székek is kényelmetlenek. Könnyebb ülni, ha fel lehet állni és el lehet menni. Mozgásszabadság. Hogyan ülhetnek úgy a szavak, hogy meg is maradjanak? A saját véleményeinken sem ülünk egészen kényelmesen, eltérünk tőlük, vagy körülöttük csúszkálunk.

Ha az ember egyedül száll egy üres vonatra, magában, vagy kettesben foglalhat el egy egész fülkét. Ám később egyre többen szállnak föl, és a táskát el kell rakni a szomszéd ülésről, hogy helyet adjunk valakinek. Egy sima padon összébb lehet húzódni. Még többen férnek el rajta. A helyek száma nincs rögzítve.

A nap süt, lefekszem a park padjára és behunyom a szemem. Valaki  ül a padon, mellé ülök, de távolságot tartva. Ami minden további érkezővel csökken. Mennyi közelséget bírok el? Meddig viselem el? Kutyaként, gyerekként a pad alá mint egy kunyhóba húzódhatok. A pad csúszós átmenet a magáért való létből az együttlétbe, bútordarab, épület és nyilvánosság egyben. Bútorként a ház mozgathatóvá, járművé válik. A csónakban megint csak padok vannak, de szilárdan rögzítve, hogy ne csúszkáljanak, amikor a csónak inog.

Eltávolodunk személyektől, nézetektől, szándékoktól. Eredetileg – Heidi Paris javaslatára – az volt a tervem, hogy egyes művekről szóló rövidebb és hosszabb írásaimat állítom össze. Újraolvasásuk során feltűnt, hogy valamennyit egy megfigyelőállásból írtam le, egy olyan helyről, amelyre nyilvánvalóan leereszkedtem. Ezért ezeket kiegészítettem más írásokkal, hogy kiderüljön, mi is az, amin ülök. Az ülőhely és a nézőpont viszonya ugyanis torz, nem látjuk a reziduumokat (Pareto), amelyeken helyet foglalunk: a képeket, mítoszokat, történelmeket. Csak közvetve és utólag ismerjük fel őket. Végül az eredmény a festésnek valamiféle antropológiája lett: foltok. – az ember felkerekedik, elmegy valahová és nemigen veszi észre, hogy mindegyre ugyanoda jut vissza. Ismétlés változatokkal, refrénekkel, ritornelekkel (Deleuze, Guattari), körös-körül egy helyben.

Ha az ember követi késztetéseit, nincs miért csodálkozni azon, hogy ugyanabba az irányba tartanak. A filozófia számára a késztetés, hajlam, barátság és az ezekről való gondolkodás tevékenységének kezdete. A filozófiának nehézségei vannak a kezdettel. A filozófia nem egyéb, mint a kezdés nehézsége. Ám késztetésekből, hajlamokból és barátságokból adódó kezdet mindig is van. Ezek a filozófián túlra utalnak. “A nem-filozófiai talán mélyebben van a filozófia centrumában, mint maga a filozófia.“ Ugyanez érvényes az építészetre és a művészetre.

Mire irányul a késztetésem? Számomra úgy tűnik, hogy arra, ami előtte áll a filozófiának, művészetnek és építészetnek; arra, amire eltérő utakon keresztül irányulnak: a szokásosra, hétköznapira, trivilálisra. Semmi különös. A triviális három út találkozáspontja: trivium. A triviumban a hét szabad művészet régi rendszere azon alsóbb művészeteket és tudományokat foglalta össze, amelyeknek a nyelvvel van dolga. Nyelv és köznap: a pad, ami alatt álmodunk és játszunk, mielőtt még többé-kevésbé ülni tudunk rajta. A filozófia filológia (Nietzsche, Platon), a nyelv és a szokásos szeretete (Hegel, Aristoteles).

A szokott, szokásos (Gewohnte, Gewöhnliche) az otthon szokásosra, a lakozásra (Wohnen) utal. Mi szükséges (szokás, megszokás, ethosz) kell a lakozáshoz? – Egy tető a fej fölé, egy pad, egy műanyagzacskó a legszükségesebbel. Szinte semmi. De ha az ember elkezd kotorászni benne, Istent és világot, természetet és művészetet, eget és földet, Heidegger négyességét és sok mást talál. Szinte semmi sem elég: egy (tűz-)hely, egy folt, egy eset (egyszer, egy esemény), egy csepp, amelyet ujjal vagy tollal el lehet nyújtani.

Ám a képzett, kifejlesztett, hosszába és keresztbe mázolt már nem kerül helyre. Kell egy táska, egy zacskó, hogy legalább a legszükségesebbet bele lehessen gyömöszölni, párnát a fej alá, ha az ember végignyúlik a padon.

COPYRIGHT fordítás Tillmann J. A.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s