Hannes Böhringer: Eldobni

bob_dylan_wallpaper

Vannak megőrzők és elvetők. Gyakran eggyé állnak össze – ellenálló illeszkedésben. A megőrzők felfedeznek és találnak. Leleteiket elrakják, magukhoz vonják, közelségükbe hozzák és megőrzik. Gyűjtenek. Csak nehezen képesek megválni attól, amit egyszer elraktak.

Az elvetőknek újra és újra el kell távolítaniuk azt, ami túl közel került hozzájuk. Túl sok minden gyűlt össze a közelükben. Szorongatóvá és áttekinthetetlenné válik. Elvész a mozgásszabadság. El mindazzal, amiből túl sok van! Inkább többet dobni el, mint túl keveset. Az eldobáshoz lendület kell. Nem sokat gondolkodni azon, hogy talán egyszer mégiscsak szükség lehet arra, amitől az ember meg akar válni.

Az elvető türelmetlen ahhoz, hogy gondosan rendet tegyen. Attól tart, hogy a különbségtevésbe belezavarodik, ezért aztán mindig mindent eltávolít. Az elvető az eldobással bizonyítja a maga számára szabadságát. Semmit sem akar veszni tudni. Elővigyázatból mindent eldob, amit elveszíthetne.

Az elvető szívesen utazik könnyű csomaggal. Minden feleslegeset hátrahagyni, csak a legszükségesebbet vinni! Mi a legszükségesebb? Az eldobás nem ismer megállást. Az elvesztés során jövök csak rá arra, mi a fontos számomra. Sosem tudom, mi mindennel bírok. Csak annak vagyok tudatában, amit elvesztettem. Az elvető mindent eldob, hogy a legszükségesebbet mint hiányzót őrizze meg.

A tudás a jelent akarja beérni, és csak a múlt formájában képes megragadni, mint valami ismertet, tudottat. Ezért hagyja el az elvető a tudás ösvényeit és vág át mindig újra fáradságosan a terepen. Egy helyet, egy szövegrészt, egy cédulára írott mondatot keres, amelyet vakon elhajított. Homályosan emlékszik rá.

Körülményesen átkutatja az egész mezőt, ahol a helyét gyanítja. Nem először keres itt valamit. A keresés során olyan dolgokra talál, amelyek fölött eddig mindegyre átsiklott. Az elvető megőrzővé válik. De csak rövid időre, átmenetileg. Ha az, amit talált és megőrzött, ismeretté és tudássá vált, újra eldobja. Így mindig régi sarkokban kutat. Mindig valami újat fedez fel, és aztán arra jön rá, hogy valamennyi felfedezése hasonló.

Talán a korszakok is olyasvalamik, amelyek elvetnek és megőriznek. Meglehet, hogy szintén eldobják a legfontosabbat, hogy az elvesztésekor észrevegyék, mi is hiányzik nekik, és így azt mint valami ritkaságot és értékeset fedezhessék fel újra. A megőrzők tartanak ettől a veszélyes játéktól. Arra ugyanis nincs biztosíték, hogy az ember mindig észreveszi, mi hiányzik neki, nem is szólva arról hogy egyáltalán hiányzik neki valami, anélkül, hogy tudná.

I never knew what I had until I threw it all alway. Sok mindent el lehet veszteni, vagy elvész magától. Egy s más szívósan rögzül: dalok, dallamfoszlányok, versek és rájuk tűzve: események, hangulatok, érzések. Hanglemezek és hangszalagok úgy oltanak be dalokkal a mechanikus ismétlés ereje folytán, hogy nem is kell hangosan énekelni őket. A lemezek, szalagok csak hanghordozók. Ami mélyre hatol és benn megmarad, az a zene, líra, költészet. Az általuk fertőzött foltok és események alkotják az emlékezet magvát, az emléket. Ezért körülötte sok minden hever, amit el lehet hajítani.

COPYRIGHT  Fordítás Tillmann J. A.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s